Az eszközök bennhagyásának megelőzésére kétféle rendszerrel kísérleteznek, az egyik egy azonosító chip elhelyezése a műszereken és törlőkendőkön, a másik az eszközök ellátása vonalkóddal, mint a bolti áruknál.

A Dr. Jeffrey Port mellkas-sebész által kifejlesztett RFID-chipeket már néhány kórházban alkalmazzák, és több intézményben most vannak kipróbálás alatt. A chipeket a műtőben használatos valamennyi eszközbe behelyezik. Amikor a műtétnek vége, az orvos le tudja olvasni, nem maradt-e valami a betegben. A becsült költség műtétenként 40 dollár.

A másik, jelenleg kísérleti fázisban lévő módszer a műszerekhez és törlőkendőkhöz illesztett vonalkód, amelyet a műtét elején és végén leolvasnak. Dr. Port szerint ez a módszer kevésbé megbízható, mint a chipes, mert a vonalkódot közvetlenül kell leolvasni, mint a boltokban, a chipeket pedig akkor is kimutatja a leolvasó, ha épp takarásban vannak.

Jelenleg a műtőszemélyzet dolga az eszközök nyomon követése, egyszerűen megszámolják őket a beavatkozás elején és végén. Műtétek közben azonban műszakváltás történhet, tévedhetnek is a számolásnál, és néha éppen akkor kellene számolniuk, amikor más fontosabb dolguk lenne.

A számolás sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A műtői team tagjai sokszor több tíz vagy több száz eszközt is felhasználnak egy-egy műtét során. A törlőkendők gyakran összeragadnak, vagy leeshetnek a földre.

Ha nem egyezik a számolás eredménye, addig keresik, míg meg nem találják az illető eszközt, addig a beteg altatva marad, és igen ritkán előfordulhat, hogy a frissen összevarrt sebet meg kell nyitni.

A géz okozza a legtöbb gondot – letapadásokat, összenövéseket okoz, daganatot utánozhat, fertőzés és belső vérzés is bekövetkezhet. Az érfogók és más műszerek megsérthetik a belső szerveket.

Egyes műtéteknek magasabb a kockázata, például ilyenek az elhízott betegen végzett beavatkozások, az 5-6 óránál tovább tartó, éjszaka vagy váltás alatt végzett műtétek, a sürgősségi esetek, és azok, amelyeknél több szakorvosi team is részt vesz.

The Assosiated Press