Az emberiség hamar felismerte, hogy a vér az élet hordozója: tapasztalták például, hogy a sebesült harcosok vérüket elveszítve életüket is elveszítik. Évezredeken át csak annyit tudtunk tehát, hogy a vér az élet hordozója. Érthető, hogy az orvosok évszázadokon keresztül kísérleteztek azzal, hogy vérző vagy vérszegény betegeket vér adásával gyógyítsanak vagy fiatalítsanak meg.
A vérben lévő valamennyi sejt védőburokkal rendelkezik, annak érdekében, hogy a sejt belsejében lévő anyagok együtt tudjanak maradni, megfelelő működést biztosítva. Ez a védőburok - idegen szóval membrán - azonban nem sima, mint a luftballon, hanem a burkot alkotó fehérjék, cukrok és zsíranyagok (lipidek) ágas-bogas, kitüremkedéseket és behúzódásokat tartalmazó külső felszínt hoznak létre. Talán legjobban úgy lehet elképzelni, mint a vadgesztenyét, védőburkával.
A 29 napon túl tárolt vér beadása kapcsán emelkedik a szövődményes fertőzések kockázata, bár ez az idő még mindig két héttel rövidebb, mint amit a készítmények tárolhatóságával kapcsolatban előírtak.
Évente emberek milliói kapnak vérátömlesztést, ám az így kapott vér jelentős részében nincs elegendő, az oxigén szállításához szükséges nitrogénoxid, olvasható az Amerikai Tudományos Akadémia közleményeiben.
A vér és vérből készült termékek (közös néven transzfúzió) adása megfelelően alkalmazva életmentő, ám magában hordozza a különböző emberi vírusfertőzések átvitelének lehetőségét. E veszély csökkentésére régóta jelentős erőfeszítéseket tesz az orvostársadalom.
A jelenleg alkalmazott, szerológiai alapú vércsoport-meghatározásnál sokkal pontosabb az, amely a DNS-minták hasonlóságát keresi, olvasható a brit vérellátó szolgálat tanulmányában.
AP fotó
Az El Salvadorban jótékonysági munkát végző szívsebész a műtétet megszakítva adott vért nyolcéves betegének.
1 | 2
LEGJOBB CIKKEK
LEGOLVASOTTABB CIKKEK
1 | 2 | 3 | 4