Nátha
A közönséges meghűlés (nátha) az orr, a melléküregek, a garat és a felső légutak nyálkahártyájának vírusos fertőzése.
|
vírusos légúti fertőzés, nátha | MSD Orvosi kézikönyv a családban Merck 2009-02-20 20:49:51 | vírusos légúti fertőzés, nátha |
Az, hogy valaki egy adott pillanatban miért fogékonyabb a fertőzésre, mint máskor, még nem teljesen tisztázott. A lehűlés nem jelenti okvetlenül, hogy megfázás fog bekövetkezni, vagy hogy megnő a személy fogékonysága valamely légúti vírussal szemben. Úgy tűnik, hogy az egyén általános egészségi állapota vagy étkezési szokásai, esetleg az orr vagy garat rendellenességei, mint pl. a megnagyobbodott garat- vagy orrmandulák (adenoid) nem jelentenek fokozottabb kockázatot. Azonban a kimerülés vagy az érzelmi megrázkódtatás, az orr és garat allergiás megbetegedése, és nőknél a menstruációs ciklus közepe hajlamosíthat a meghűlésre.
Tünetek és szövődményekA betegség tünetei a fertőződést követően 1-3 nap múlva lépnek fel, általában orr- és torokpanaszokkal, később tüsszögés, orrfolyás és rossz közérzet jelentkezik. Általában láz nem alakul ki, de a tünetek kezdetén enyhe hőemelkedés előfordulhat. Az orrváladék vizes és tiszta, az első egy-két napon kellemetlenül bőséges lehet, később azonban sűrűbbé, átlátszatlanná, sárgás-zölddé válik és mennyisége csökken. Sok esetben köhögés is jelentkezik. A tünetek általában 4-10 nap múlva eltűnnek, a köhögés azonban köpettel, vagy anélkül, a második héten is fennállhat.
A szövődmények megnyújthatják a panaszok időtartamát. A betegektől és a vírus típusától függően mellkasi szorítóérzéssel és égető érzéssel járó légcsőfertőzés is kialakulhat. A krónikus bronchitises (idült hörgrut) és az asztmás betegek légzési nehézségei a fertőzés alatt és után súlyosbodhatnak. A meghűlést a fül, a melléküregek vagy a légcső és a hörgők baktériumos felülfertőződése követheti; ilyenkor antibiotikum adására van szükség.
KórismeA meghűlést többnyire a tünetek alapján fel lehet ismerni, bár a baktériumfertőzések, az allergiás és egyéb betegségek is hasonló panaszokat okozhatnak. A meghűlés kórokozói influenzaszerű tüneteket is produkálhatnak. Magas láz esetén gondolni kell arra, hogy nem csupán közönséges meghűlésről van szó. Szövődménymentes esetekben általában semmilyen kiegészítő vizsgálatra nincs szükség.
KezelésA beteget meleg, kényelmes környezetben ajánlatos elhelyezni, úgy, hogy a fertőzés közvetlen terjedését megakadályozzuk. A terjedés leginkább a betegség első szakaszában fordul elő. Láz vagy súlyos panaszok esetén a beteg tartózkodjék otthon. Folyadékfogyasztással az orrváladék hígabb marad, és könnyebb kifújni.
A meghűlés gyógyszerei népszerűek, de hasznosságuk vitatható. Az aszpirin fokozhatja a vírusürítést, a tüneteket pedig csak alig mérsékli. Gyermekek vagy serdülők lázának vagy fájdalmának csillapítására paracetamol vagy ibuprofen ajánlott, mivel az aszpirin adása Reye-szindróma kialakulásának veszélyével jár, ami végzetes kimenetelű lehet.
Az orrdugulás csökkentésére adott szerek csak átmeneti és korlátozott javulást eredményeznek. Az antihisztaminok csökkenthetik a váladékozást, de kimutatták, hogy ezen hatásukat csak azoknál fejtik ki, akiknek előzőleg allergiás megbetegedésük volt, és főleg az idősek körében álmossággal és egyéb mellékhatásokkal járnak. Párásítóból vagy gőzzel végzett inhalálás segíthet a légúti váladék elfolyósításában, és enyhíti a mellkasi panaszokat, az orrjáratok átmosása fiziológiás sóoldattal pedig segíthet a makacs lerakódások eltávolításában.
Mivel előfordul, hogy a váladék és a lerakódások eltávolításának egyetlen lehetősége a köhögés, ajánlatos ezt a tünetet kezeletlenül hagyni, hacsak nem okoz alvászavart vagy egyéb súlyos panaszokat. A kínzó köhögést köhögéscsillapítóval kell kezelni. A meghűlés ellen az antibiotikumok hatástalanok; alkalmazásukat baktériumfertőzés kialakulására kell tartogatni.
|
|
|







