A levert hangulat a depresszió egész nap jellemző szimptómája. A kedvetlen, rossz hangulatú depressziósok arcára is kiül ez a levertség: unottnak, közömbösnek tűnnek, mimikájuk merev, beszélgetést nem kezdeményeznek, nem kapcsolódnak be a társasági életbe.

Mozgásuk lelassul, a korábban gyorsan, kellő aktivitással ténykedők is lustának tűnhetnek környezetük tagjai számára. Önmaguktól alig vagy - súlyosabb esetben - egyáltalán nem mosolyognak, nem viszonozzák környezetük tagjainak feléjük áramló kedves, kellemes érzelmeit, még súlyosabb esetben pedig könnyen elsírják magukat.

Jellemző lehet rájuk, hogy ebben a rossz hangulatú fázisban olyan rég történt eseményeket emlegetnek fel, melyeket kellemetlen színben látnak jelen állapotukban. Ezek általában sérelmek formájában szoktak felszínre kerülni, mint például családtagokkal történt korábbi - sokszor jelentéktelen, egészen csekély, sőt, átlagos hangulati állapotban szinte említésre sem méltó - szóváltások. Ezen aztán sokat szoktak rágódni, nem tudnak megszabadulni a múlt kínzónak megélt élményétől.

Mindezek előtt a családtagok értetlenül szoktak állni, hiszen gyakorta rég lezárt, elfeledett dolgokról van szó. Másrészről viszont egy idő után - éppen kevéssé aktuális voltuk miatt - éppen ez szolgálhat veszekedések forrásául.

Előfordulhat, hogy a rossz, depressziós hangulat nyomán valaki kifejezetten kötekedővé, irritábilissá válik: erőszakosan és tapadékonyan, a témától nem szabadulva felemlegetve ezen vélt sérelmeket. A hozzátartozók ilyenkor nem szokták érteni, mi a baj - ebben az esetben pedig depresszióra gondolnak a legkevésbé.

Egy másik tünet az érdeklődés, az öröm elvesztése. Ilyenkor enyhébb esetben a depressziós nehezebben végzi el munkáját, erőt kell vennie magán, hogy a napi munkafeladatokon túljusson. A későbbiekben ez egyre nehezebben szokott sikerülni: azonos munka elvégzésére egyre több időt kell fordítania, később már nem is végez szokásos feladataival.

Ekkor szokott bekövetkezni az, hogy csökkenti napi tevékenységeinek sorát: tekintettel arra, hogy a munkahelyi teendőket általában muszáj ellátni, az otthoni tevékenységek egyre kifejezettebb háttérbe szorítása szokott bekövetkezni.

Korábban dolgos háziasszonyok - depressziós tünetek jeleként - elhanyagolják háztartásukat, képtelenek megfőzni, kimosni, kivasalni, szabályszerűen elpiszkosodhat a lakás a takarítás elmaradása miatt. A következőkben ezt a bűntudat követi, amiért képtelenek mind munkahelyükön, mind otthon helytállni. Önmarcangoló gondolataik vannak, értéktelennek érzik magukat, kisebbségi érzésekkel küszködnek. Ezek tovább ronthatják a helyzetet: öngyilkossági fantáziák jelentkezhetnek, mivel ez életüknek nem sok értelmét látják.

Serdülőknél tanulási problémák jelezhetik a depressziós időszakot -, melynek következményei hasonlatosak a fentiekben leírtakhoz. A depressziós serdülő egyre rosszabbul tud teljesíteni, nehezen megy számára a tanulás, aminek nyomán jegyei romolhatnak. Megélve csökkent teljesítőképességét a következő fokozat lehet az önértékelési zavar, és az öngyilkossági gondolatok megjelenése.

Rendkívül jellegzetes az alvászavar, mely a depresszió velejárója. Az egész nap fáradt, depressziós már korán lefekszik, elalszik, majd hamarosan megébred, és álmatlanul forgolódik. Még néhány alkalommal ugyan vissza tud aludni, nagyon gyakori azonban, hogy hajnaltájtól már ébren van, és éppen akkor tudna ismét elaludni, amikor már szokásosan fel kell kelnie. Így aztán fáradtsága, kialvatlansága fokozódik, ördögi körként tetézve a helyzetet. Tehát ez a fajta alvászavar önmagában is depresszióra gyanút keltő jel lehet. Az étvágytalanság, mely ugyancsak a tünetegyüttes része - talaján semminemű testi elváltozás nem tárható fel - fogyást eredményez.

Az is előfordulhat, hogy a korábban szeszes italt nem fogyasztó személy kisebb, vagy inkább nagyobb mértékben váratlanul italozni kezd. Ez egy öngyógyító próbálkozás is lehet, a kellemetlen tünetek megszüntetését volna hivatott célozni -, azonban nem tölti be célját. Hátrányos hatása viszont önsorsrontó lehet: a depressziós tünetek miatt amúgy is szenvedő embert további megbélyegzés érheti az elmaradó segítség helyett. A fenti tünetek nyomán kialakuló viselkedés különböző súlyossággal nyilvánulhat meg. Enyhe abban az esetben, ha a munkatevékenységet, otthoni házimunkákat még csak kevéssé rontja. Közepes esetben egyre nehezebb a feladatok ellátása, a későbbiekben pedig teljesen gátolt lehet a beteg. Ekkor már esetleg mindennemű aktivitását is elvesztheti, egész nap ágyban fekszik, nem megy be dolgozni, otthoni teendőit egyáltalán nem végzi el, nem beszélget családtagjaival, kezdeményezőkészsége teljesen felfüggesztődik.

A depressziónak már enyhébb tünetei is meglehetősen kínzóak lehetnek, ekkor már feltétlenül indokolt pszichiáter szakorvoshoz fordulni. A későbbiekben - tekintettel a reményveszettség, önbizalomhiány érzésére, mely a depresszió velejárója - a betegek úgy érezhetik, menthetetlenek, nem lehet rajtuk segíteni, fontos, hogy környezetük tagjai juttassák el szakemberhez a depressziós embert.