Vannak köztünk azonban olyan emberek is, akikre szinte állandóan jellemző a nagyfokú aktivitás, felgyorsultság, aktív, tevékeny munka. Egyszerre több dologba fognak bele, érdeklődési körük messze szélesebb az átlagosnál, sokat, jókedvűen beszélnek, és gondtalan, kevéssé aggodalmaskodó, feldobott emberek benyomását keltik.

Természetesen ők is teljesen átlagos emberek, ebben a viselkedésben még semmi kóros nincs, hiszen a hangulat normális esetben is tág határok között változhat. Hasonlíthatjuk ezt nagyon egyszerűen akár mérhető dolgokhoz: testsúly, testmagasság, szem-, bőr- vagy hajszín.

Vannak bizonyos, a társadalomban megszokott, gyakrabban vagy ritkábban előforduló változatok, amelyek mindenki számára nyilvánvalóan átlagosnak tarthatók. Nem véletlenül hoztam viszont példaként az előbbiekben a vidám, átlagosnál "nagyobb fordulattal működő" embertípust. Ugyanis ha a címben szereplő túlzottan (betegségszintet elérő) emelkedett hangulati állapotról beszélünk, hasonló, ám extrém, kóros mértékben megnövekedett túlhangoltság tüneteiről van szó.

A tünetegyüttest szakszóval mániás állapotnak nevezzük. A depresszió ellenkezőjéről van szó. A betegek hangulata állandóan és indokolatlanul emelkedett, mindent humorosnak találhatnak, tréfálkoznak, vicceket gyárthatnak a helyzethez nem illően.

Gondolataik csapongóak, képtelenek egy-egy gondolatukat, megnyilatkozásaikat végigvinni, befejezni, mert már másik jut eszükbe, új tervbe vágnak bele. Tele vannak tervvel, ötletekkel, melyek vagy eleve irreálisak, megvalósíthatatlanok, vagy a betegek képtelenek, kitartás híjával, végigvinni őket.

Önmaguk nagyra értékelése is, mely ebben a helyzetben szintén kóros, minden alapot nélkülözhet, reális kritika híjával, hozzájárulhat a nagy célokhoz, melyek ily módon eleve kudarcra ítéltetnek.

Ezek a sikertelenségek persze a mániás állapotban nem szoktak tudatosulni, a felhangoltság állapotában lévő személy elkeseredettség, átgondoltság nélkül lép keresztül rajtuk. Rengeteget beszélnek, fáradhatatlannak érzik magukat, keveset, illetve alig alszanak.

Már megjelenésük is sugározhatja hangulatukat: élénk színeket, szokatlan, bolondos, hozzájuk nem illő ruhadarabokat hordanak, erősen festik magukat, így is szépnek látva önmagukat, és nagyon is elégedettek.

A vidámság, jókedv az étvágy fokozódásával, és szexuális felszabadultsággal, kritikátlansággal is járhat, bár a betegek nem szoktak hízni a nagyfokú aktivitásnövekedés miatt.

Egyesek viszont ebben az állapotban ingerlékenyekké, kötekedőkké, irritábilisakká válhatnak, amit különösen nehéz a környezetüknek elviselni. A fenti tüneteket maguk az érintettek nem szokták betegségként értékelni, sokkal inkább a hozzátartozók, munkatársak látják a tüneteket és következményeit.

A betegek a mániás időszak történéseire emlékeznek, normothym állapotban döbbennek rá magatartásuk negatív következményeire, mely ekkor éppen a hangulat fordulását, depressziót eredményezhet.

Bizony, tényleg komoly nehézségeket jelenthet egy ilyen epizód során elkövetett kritikátlanságok korrigálása. Mániás állapotokban a kórházi kezelés ezért is indokolt, megvédi a beteget a betegségélményt nem jelentő felhangoltság kedvezőtlen - testi, lelki és társadalmi - következményeitől. Az állapot gyógyszeres kezelést igényel, mely jó prognózisú, hatásos készítmények állnak rendelkezésre a gyógyításban.