Egy szaklapban megjelent összefoglalóban az egyre gyakrabban végzett CT-vizsgálatok kapcsán a szerzők áttekintették a vizsgálat okozta sugárterhelés mértékét, valamint a felnőtt, és különösen a gyermekeknél a sugárterheléssel összefüggő daganatos betegségek kockázatát. Noha az egyes emberekre nézve a kockázat nem jelentős, az egyre nagyobb mértékű sugárterhelés a jövőben népegészségügyi problémát jelenthet.

A CT nagymértékben átformálta a radiológiát azáltal, hogy háromdimenziós leképezést ad a kérdéses szervről vagy területről. A becslések szerint jelenleg évente 62 milió CT-vizsgálat történik az Egyesült Államokban, szemben az 1980-ban regisztrált 3 milliós vizsgálati számmal.

A vizsgálatok legnagyobb részét felnőtt betegeken végzik, de jelenleg, a legnagyobb mértékű emelkedés a gyermekek körében és a felnőttkorban szűrésként végzett vizsgálatoknál tapasztalható.

A CT-vizsgálat során kibocsátott sugárdózisok mértéke kétségtelenül nagyobb, mint a megfelelő hagyományos röntgen vizsgálaté. Amíg, például egy hagyományos hasi röntgenvizsgálat során a gyomor 0,25 mGy sugárzást nyel el, a hasi CT-vizsgálat során ugyanez ennek minimum ötvenszerese.

Az ionizáló sugarak, mint a röntgensugár, egyedülálló módon oly mértékben energetizálnak, hogy képesek feloldani az atomok és molekulák körül keringő elektronok kötését, így ionok keletkeznek. A röntgensugárzásnak kitett biológiai anyagban leggyakrabban a vízmolekulákkal való kölcsönhatás során hidroxilgyökök keletkeznek, melyek ezután kölcsönhatásba lépnek a közeli DNS-sel, melyben károsodást váltanak ki.

A DNS károsodása azért veszélyes, mert bár a legtöbb, sugárzás okozta sérülést gyorsan kijavítják a különböző sejten belüli javító mechanizmusok, a DNS kettős szálban keletkezett hibákat nehezebb feloldani, és a néha előforduló javítási hibák rákos elfajuláshoz vezető genetikai változásokhoz vezethetnek.
A sugárzással összefüggő mennyiségi onkológiai (daganatos betegségekkel foglalkozó) becslések nagy része az atombomba támadást túlélők vizsgálatából származik. A nagyobb mértékű sugárterhelés nagyobb mértékű elrákosodási kockázattal jár.

A helyzet még egyértelműbb a gyermekeknél, akiknél ugyanakkora mennyiségű sugárzás még nagyobb kockázattal jár, mint a felnőtteknél. Egyrészt azért, mert alapvetően nagyobb a sugárzás iránti érzékenységük, másrészt fiatalabb koruk miatt egy sugárzás kiváltotta daganatos betegség kialakulásához hosszabb idő áll rendelkezésre.

Három lehetséges módon csökkenthető a CT-vizsgálatokból származó, a teljes népességre vetített, összesített sugárterhelés mértéke. Az első lehetőség, csökkenteni az egyes betegekre eső, CT-vel összefüggő sugárzásdózist. A legújabb generációjú CT-készülékekbe beépített speciális modul segítheti ezt a törekvést.

A második lehetőség a CT helyettesítése más képalkotó módszerekkel, például ultrahanggal vagy mágneses magrezonancia (MRI) vizsgálattal.

A harmadik és leghatékonyabb módszer a CT okozta összesített sugárterhelés mérséklésére az, hogy egyszerűen kevesebb CT-vizsgálatot végzünk el. Természetesen, ha egy CT-vizsgálat orvosilag szükséges, a vizsgálat kockázata a vizsgálattól várható diagnosztikus információhoz viszonyítva csekély. Mégis, ha igaz az, hogy az összes CT-vizsgálat közel egyharmadában a szakmai indikációk nem megalapozottak, évente körülbelül 20 millió felnőtt és több, mint egy millió gyermek beteget tesznek ki szükségtelenül sugárterhelésnek.