A méh (uterus) legjelentősebb megbetegedései

A daganatok lehetnek jóindulatúak (mióma), és rosszindulatúak, mint a méhnyak- és méhtestrák.

A miómára jellemző a méh egyenletes megnagyobbodása, ami általában rendellenes vérzéssel jár együtt. Ennek lehetősége már a beteg panaszai alapján felmerül. Diagnózisához hozzátartozik a nőgyógyászati vizsgálat - ennek kapcsán váladékvétel citológiára (szövettanra) - és a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, endovaginális UH , MRI).

A kismedencei szervek (méh, petefészkek) ultrahangvizsgálata mindig telt hólyag mellett történik. Jól vizsgálhatóak a méh elváltozásai (mint például a mióma), azonban azoknak jó- vagy rosszindulatú eredete ultrahangvizsgálattal nem minden esetben egyértelmű. Ennek tisztázására szükség esetén szövettani vizsgálat szükséges.

Az esetek nagy többségében - bár nem mindig - a petefészkek is korrektül vizsgálhatóak. Amennyiben a petefészkeken vagy méhben látott elváltozás természete egyértelműen nem megítélhető, vagy ezen szervek egyike korrektül nem vizsgálható, ún. endovaginális (hüvelyi úton végzett) ultrahangvizsgálat szükséges. A vizsgálat során vékony szondát vezetünk a hüvelybe. A vizsgálat általában teljesen fájdalmatlan. Amennyiben az előzetesen ismertetett módszerekkel biztos diagnózis nem állítható fel, MRI-vizsgálatválhat szükségessé (általában rosszindulatú petefészek- vagy méhdaganatok gyanújakor, valamint a már ismert daganat kiterjedésének pontos meghatározása céljából).

Méhnyakrákra utal a rendellenes vérzés és a hüvelyi folyás jelentkezése. Kolposzkópos (tükrözéses) vizsgálattal szemmel is látható a daganat vagy annak kifekélyesedése. Citológiai vizsgálat, illetve biopszia megerősíti a diagnózist.

A méhtestrák a második leggyakoribb női rosszindulatú daganat. Az első tünet itt is a rendellenes vérzés. Diagnózis a méhnyaki és méhnyálkahártyából vett szövettani vizsgálat (vagy küret kapcsán, vagy aspirációval-leszívással) alapján állítható fel. Ez kiegészíthető az egyidejűleg elkészített hisztereszkópiával (tükrözéssel), illetve endovaginális ultrahanggal.

Petefészek-daganatok

A petefészek-daganatok többsége jóindulatú, gyakori előfordulásúak. Gyakori tünete: a bizonytalan, valamelyik oldalra lokalizálódó hasi fájdalom, alhasi panaszok.

Diagnózisához a beteg panaszain kívül hozzátartozik:

• a fizikális vizsgálat (hüvelyen keresztül),
• a képalkotó eljárások: ultrahang-, endovaginális UH-, CT-, MRI-vizsgálatok, laparoszkópia,
• kiegészítő vizsgálatként el kell végezni a gyomor-bél traktus, illetve kiválasztószerv vizsgálatát is,
• általános (vérkép, vörösvérsejt-süllyedés) és speciális laboratóriumi vizsgálatok (vér CA 125).

A leggyakrabban előforduló petefészek-elváltozás a jóindulatú petefészekciszta, aminek kimutatására általában egy egyszerű kismedencei ultrahangvizsgálat is elegendő. Fiatal nőknél ez funkcionális eredetű is lehet (hormonális hatásra alakulhat ki, illetve tűnhet el), így gyakran ismételt vizsgálat során már nem látható (a kontrollvizsgálatot a hormonális ciklus első harmadában kell végezni). Amennyiben továbbra is fennmarad az elváltozás, rendszeres kontrollvizsgálat javasolt. Bizonytalan eredetű petefészekciszták és -daganatok esetében kiegészítő vizsgálatokra van szükség (endovaginális UH, MRI, laparaszkópia).