Flesch Péter 1915. október 22-én született Budapesten. Édesapja Flesch Ármin a Madarász utcai Gyermekkórház főorvosa volt. Középiskolai és orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1939-ben avatták orvossá. Két évig az egyetem bőrklinikáján dolgozott. A zsidótörvények ez időben jöttek ki.

Flesch Péter oly reménytelennek látta jövőjét, hogy 1941-ben Amerikában keresett menedéket. Chicagoba utazott, ahol Rothman István az egyetem neves dermatológus professzor munkatársa lett. Rothman szintén pesti, orvosi családból származott. Édesapja, a sztomatológus Rothman Ármin professzor a poliklinika főorvosa lett. A közös családi háttér valószínűleg segítségére volt.

Flesch Péter igen jelentős dolgozatot publikált Rothman István professzor társaságában az „Annual Review of Physiology” 1944. 6 számában a „Physiology and Biochemistry of the Skin” címen.

Bőrgyógyászati tevékenysége mellett gyógyszertant tanult az egyetemen, és 1943-ban „Master of Science” címet nyert.

A II. világháború idején polgári orvosként alkalmazták az amerikai hadseregben. 1945-1946 között a németek háborús bűnösségét vizsgáló nürnbergi, nemzetközi bíróság mellett orvosszakértőként dolgozott. A koncentrációs táborok foglyain végzett embertelen kísérletekről készített beszámolókat és szakértői véleményeket.

1946-ban visszatért Chicagoba és 1950-ig az egyetem gyógyszertani intézetében dolgozott. Kutatási tevékenységét az American Cancer Society és a Damon Runyon alapítvány ösztöndíjai tették lehetővé. 1949-ben a Gyógyszertan doktorává nevezték ki.

1950-ben új korszak kezdődött életében, miután a Pennsylvania Egyetem bőrgyógyászati karától meghívás érkezett számára. Flesch Péter szépen haladt az egyetemi ranglétrán 1950 és 1957 között assistant professzor volt, majd 1958-ban a kísérleti dermatológiában associate professzor lett, és végül 1963-ban research professzorrá nevezték ki.

Flesch Péter ekkor már súlyos beteg volt, de szenvedései ellenére is tovább folytatta tudományos működését, mivel tudta, hogy ideje rövid. Életének teljében, 54 éves korában, 1969. július 1-én hunyt el, Philadelphiában.

23 évre terjedő dermatológiai munkássága idején 85 tudományos dolgozatot közölt az amerikai szaklapokban, amelyekben a bőrgyógyászat alapvető kérdéseit kutatta. A bőr kémiáját, az izzadtságmirigyek működését, a keratinizáció mechanizmusát, és az A-vitamin bőrön történő felszívódását vizsgálta. Foglalkozott a psoriasis kórtanával és az allergia bőrtüneteivel is.

Rothman professzor munkatársaként társszerző volt a trichosiderin, a vörös haj vastartalmú pigmentjének felfedezésében. Rothman István „Physiology and Biochemistry of the Skin” című 1954-ben megjelent kézikönyvében, ő írta az emberi haj növekedéséről szóló fejezetet.

Későbbi vizsgálataiban a különböző gyógyszerek és kémiai anyagoknak a haj növekedésére kifejtett hatásával foglalkozott.

Az amerikai tudományos élet nagyra becsülte Flesch Péter munkáját. 1956-ban az Amerikai Dermatológiai Akadémia az év legszebb dermatológiai kiállításért első díjban részesítette. Ugyancsak abban az évben a tudományos dolgozatok versenyében Flesch Péter eredeti kutató munkája az Amerikai Dermatológiai Szövetség kitüntetését nyerte el. 1957-ben a Nemzetközi Psoriasis Jutalomdíj tulajdonosa lett. Flesch Péter az amerikai dermatológia szövetségek életében is igen aktívan dolgozott.

Rendkívül egyenes jellemű, kedves, szeretetreméltó ember volt. Szerette a művészetet, a zenét, ő maga is hegedült. Halála után két amerikai szaklap méltatta munkásságát.

Ezen megemlékezéssel a külföldön élő, magyar származású, orvosok nevében tisztelgek emléke előtt.

Dr. Emed Alexander
Haifa, Israel