Pesti munkáscsaládban született: édesapja lakatosként dolgozott a MÁV-ban, édesanyja, Oláh Ilona a háztartással volt elfoglalva. 1954-ben szerzett általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd életét a Kórélettani Intézetben töltötte, ahol már diák korában, mint demonstrátor bekapcsolódott az oktatásba és a kutatómunkába.

Az időnként megújuló kórélettani gyakorlati jegyzetet több mint negyven esztendőn át ő szerkesztette, továbbá az elméleti és gyakorlati oktatás átszervezésében több alkalommal vezető szerepet játszott. Rendkívül jó szervezőkészségről tanúskodott. 1954 és 1962 között tanársegédként dolgozott az Intézetben, aztán 1962-ben adjunktus lett. 1967-ben docensi rangot nyerte el, és 1972 ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

1978-tól Ő lett a Nagyvárad téri Elméleti Tömb igazgató tanácsának elnöke.

1979-ben újabb megtiszteltetés érte, amikor az általános orvostudományi kar helyettes dékánjává nevezték ki, és ezt a tisztséget 1988-ig töltötte be. Prof .Gáti pályafutásának utolsó 5 évében a Haynal Imre Egészségtudomány Egyetem kórélettani tanszékét vezette.

1995. szeptember 9-én életének 66. évében hunyt el.

A magyar tudományos életben jelentős feladatokat látott el: A MTA Orvostudományi Osztályának tudományos titkára, a Magyar Gastroenterologiai Társaságban főtitkár és alelnöki tisztséget töltött be, továbbá a Magyar Élettani Társaságnak pénztárosa és alelnöke volt.

Gazdag irodalmi munkásságot fejtett ki. Több, mint 300 tudományos közlemény és számos könyvrészlet szerzője. Főként gasztroenterológia, és a környezetvédelem kérdéseivel foglalkozott. A gasztroenterológia területén, a kísérletes gyomorfekéllyel foglalkozó laboratóriumot és munkacsoportot alakított ki, mely szerves része volt a hazai kísérletes orvostudományi kutatásoknak. Dolgozatai a külföldi szaklapokban is világot láttak.

Első könyve 1965-ben jelent meg „A táplálkozás és a vérnyomásreguláció összefüggésének kísérletes vizsgálata” címen. Tudományos tevékenységének fontos állomása az 1969-ben magyarul, 1971-ben angolul, majd 1976-ban oroszul megjelent „A civilizációs betegségek kórtana” c. kötet, mely korát messze megelőzve foglalta össze a modernizáció ártalmait.

1981-ben társszerző a „Nutrition, Digestion, Metabolism” c. munkában. „A kórélettani gyakorlatok” c. segédtankönyv 1983-ban jelent meg. „Kórélettani vademecum” címmel, amit Szollár Lajossal és Szombath Dezsővel írt, posthumus munka. (1997).

Prof. Gáti Tibor szerkesztőbizottsági tag volt s a Kísérletes Orvostudomány és az Acta Physiologica Hungarica nevű folyóiratokban. A „Nemzetközi civilizációs betegségeket kutató társaság alelnöki tisztségét töltötte be.

A magyar állam és a tudományos szervek gazdagon jutalmazták. Időrendi sorrendben a következő kitüntetésekben részesült: Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem, Jendrassik Ernő Emlékérem,Honvédelmi Emlékérem, a Hetényi Géza Emlékérem, a Munka Érdemrend Arany fokozata, valamint a Pro Optimo Merito in Gastroenterologia tulajdonosa volt.

A magyar tudományos élet egyik kiváló képviselője távozott vele. Az egész világon élő magyar származású orvosok nevében tisztelgek emléke előtt.