1922 február 26.án született Kisvárdán, apai ágon iparos,anyai oldalon mezőgazdász

családban , s 1940 -ben érettségizett a Magyar Királyi Bessenyei György reálgimnáziumban. A géplakatos -vasesztergályos szakmában szerzett képesítést, mivel a numerus clausus miatt nem vették fel az egyetemre, és 1942 márciusától 1943 októberéig Budapesten alkalmazták.

Akkor kezdődött a munkaszolgálatos korszaka, aminek folyamán előbb Mohácson dolgozott, majd 1944 májusában kikerült az orosz frontra ami akkor Galiciában volt.

„Folyamatos visszavonulás közben 1944 karácsonyán értem a nyugati határra a Sopron közeli Kópházára. Itt már a német SA felügyelete alatt tankelhárító árkok készítésével voltunk elfoglalva. Március végén az egyre közeledő orosz nyomás miatt gyalogmenetben indítottak Ausztriába.

Április 4.én érkeztem a mauthauseni koncentrációs táborba, majd annak evakuálása miatt ugyancsak gyalogmenetben a günskircheni táborba kerültem ,ahol május 4-én az amerikai hadsereg katonái szabadítottak fel. 1945 július 16.án érkeztem Budapestre, édesapámmal együtt. Vele Mauthausenben találkoztam, akinek útja deportált családomból egyedül Auschwitzból vezetett Mauthausenig” irja a Curriculum Vitae-jében.”

Orvosi tanulmányait 1945 szeptemberében kezdte el a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen és 1952 -ben doktorált. Medikus korában bejárt a Zsidókórház kórbonctani osztályára, ahol olyan jelentős gyakorlatra tett szert, hogy ötödévesként kinevezték az egyetem Törvényszéki Orvostani Intézetébe díjas demonstrátornak.

Ebben az intézetben dolgozott élete folyamán.1955-ben kórbonctan-kórszövettanból és igazságügyi orvostanból szakvizsgázott. Ezután a Fővárosi Bíróság és a Pest Megyei Bíróság mellett állandó orvosszakértőként is működött.

1959-ben az orvostudományok kandidátusi címét védte meg, miután 1958 szeptember 1-jétől már adjunktus és 1959 szeptember 1.jétől pedig docens lett.

1969 július 1 én tanszékvezető egyetemi tanárnak nevezték ki s egyben az Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója egészen 1992-ben történt nyugdíjba vonulásáig.1972-ben a MTA doktora címét nyerte el.

1979 -1985 között tudományos rektorhelyettes,majd 1985-től 1991-ig az egyetem rektora.1998 -ban lett professzor emeritus. 2002 -ben aranydiplomát kapott az egyetemtől.

Prof. Somogyi kutatási területei a következők voltak :Az elektromos áram szívkárosító hatása, a hirtelen szívhalál, a szívizom biopsziás mintái, összehasonlító morphológiai és biokémiai vizsgálata, különös tekintettel a szívtranszplantációra.

Elsőként vezette be a kromoszóma vizsgálatokat a származás megállapítási ügyekben.

Ő teremtette meg a bioprotézis készítés és a morfológiai vizsgálat feltételeit a szívbillentyű cseréjének alkalmazására.

A hirtelen szívhalál patomechanizmusának vizsgálatában kimutatta az ingerületvezetés és a képző rendszer és érhálózata elváltozásainak jelentőségét.

Új módszereket dolgozott ki és vezetett be a ritka földfémek hisztokémiai kimutatására és a topooptikai reakciók elektronmikroszkópos szintű alkalmazására.

Tudományos közleményei : Prof .Somogyi összességében húsz kötet könyvet ,öt könyvfejezetet és 244 tudományos publikációt készített.

Az Igazságügyi Orvostan alapjai c. tankönyve hat kiadást ért el. 1967 -ben jelent meg „Az elektromos baleset és villámcsapás klinikuma és pathológiája, a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában. Tíz kötetben dolgozta fel az Egészségügyi Minisztérium Igazságügyi Orvosi Bizottságának orvostovábbképző szolgáló anyagot.

„Az elektromos áram okozta elváltozások vizsgálatáról” fejezetet írt a Forensic Medicine Enviromental Hazard c. Tedesschi-Eckert által szerkesztett három kötetes munkában

Igen tehetséges előadó volt, aki a a legnehezebb és legbonyolultabb dolgokat is világosan és egyszerűen közölte hallgatóival. A mindennapi életben szigorú elvek irányították és villámgyors áttekintő képességgel rendelkezett. Állandó érdeklődéssel figyelte intézete sorsának alakulását s igen sokat tett annak fejlesztése érdekében.

Jelentős munkát végzett az idegen nyelvű oktatás megszervezésében.

Az orvosoktól elvárta ,hogy részt vegyenek az egészségnevelésben .Prof .Somogyi annak az iskolának volt egyik jelentős tagja, mely a magyar törvényszéki orvostant az európai élvonalba emelte.

Alapító főszerkesztője volt a Morphológia és Igazságügyi Orvostani Szemlének. Tíz évig szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia- Acta Morphologica c. angol nyelvű folyóiratot. Szerkesztőbizottsági tagként dolgozott a Journal of Legal Medicine, az Excerpta Medica Abstract Inform, valamint a Forensic Medicine Enviromental Hazards c .lapokban..

Társadalmi tagságok:Tagja volt a Magyar Igazságügyi Orvosi Társaságnak és a Magyar Patológusok Társaságának. Elnöki tisztséget töltött be az 1841 -ben alapított és jogfolytonos Magyar Természettudományos Társulat Egészségügyi szekciójában.

1966-tól 1989 -ig tagja volt az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának és 15 éven át elnökhelyettese.

Kezdeményezésére alakult meg az egyetem Baráti Köre.

Külföldi tagságok : A Német Igazságügyi Orvosi Társaság, a Royal Microscopical Society,a Csehszlovák Purkynje Társaság, a Kubai Igazságügyi Orvosi Társaság, a Nemzetközi Igazságügyi Orvostani és Szociális Orvostani Akadémia amelynek 1967-tól 1970 -ig főtitkára,1985-tól 88 -ig elnöke volt.

Elismerések : 1973 -ban megosztott akadémiai díjban részesült a Romhányi György és Jellinek Harry professzorokkal közösen az ultrastrukturális szubmikroszkópos vizsgálatok továbbfejlesztése terén végzett tevékenységért.

Kitüntették a heidelbergi Karl Ruprecht Egyetem orvosi kara ezüstérmével.

Szakmai díjak közül többek között Jendrassik, Madzsar József, Markusovszky, Incze Gyula, Palló József, és Batthiany- Strattmann dijban részesült.

Szakmai ,társadalmi tevékenysége elismeréseképpen 1987 -ben és 1996 -ban Bugát Pál emlékérmet kapott.

Nyugdíjba vonulásakor kitüntették a Semmelweis egyetem aranygyűrűjével.

Prof. Somogyi baloldali magatartását nem rejtette véka alá: 1957 -1962 között az egyetemi pártbizottság vezetőjévé választották és párttitkári minőségét elsősorban az intézete fejlesztésére használta fel s állandó gonddal figyelte a magyar nép egészségügyi helyzetét.

A világ különböző országaiban élő magyar származású orvosok nevében tisztelgek Prof. Somogyi Endre emléke előtt.

Dr.Emed Alexander
Haifa