Nem kapott díjat dr. Robert C. Gallo, az az amerikai víruskutató, aki régóta és nemegyszer éles vitában áll a franciákkal az elsőbbségért.

Az 1,4 millió dolláros díj másik felét dr. Harald zur Hausen német kutató kapja a HPV, azaz a humán papillomavírus felfedezéséért. A heidelbergi tudós „szembe haladt” a dogmákkal, amikor azt állította, hogy ez a vírus okozza a méhnyakrákot.

Felfedezése nyomán két oltóanyagot fejlesztettek ki a méhnyakrák ellen, ami a nők körében a második leggyakoribb rákfajta. Becslések szerint évente 250 ezren halnak meg benne, elsősorban a szegény országokban.

1981-es felfedezése óta az AIDS világjárványhoz hasonlatosan terjedt el, mintegy 25 millióan haltak meg benne, és napjainkban is 33 millióan élnek HIV-fertőzöttként.

Dr. Montagnier és dr. Barré-Sinoussi 1983-ban közölték az első jelentést az újonnan felfedezett vírusról. Felfedezésük a fertőzést kimutató vértesztek és két, a betegek életét meghosszabbító anti-retrovírus gyógyszer kifejlesztését tette lehetővé. A teszteket ma a véradóktól levett vér szűrésére használják.

– A küzdelemnek még nincs vége – nyilatkozta dr. Montagnier, amikor értesült a kitüntetés híréről. Jelenleg a vírusnak a már fertőzöttek szervezetéből való kiirtásának lehetőségein dolgozik.

A Nobel-bizottság alapszabálya szerint az orvosi díj évente legfeljebb három főnek ítélhető oda, a döntést gyakran kísérik viták.

Egy évvel a franciák jelentése után, 1984-ben dr. Gallo is bejelentette, hogy talált egy vírust, amelyet HTLV-3-nak nevezett el, és amelyről később kiderült, hogy közel azonos a franciák által felfedezettel.

1986-ban dr. Gallo és dr. Montagnier megosztva kapták meg az igen rangos amerikai Lasker-díjat, az indoklás szerint dr. Montagnier fedezte fel a HIV-et, dr. Gallo pedig kimutatta, hogy AIDS-t okoz. 1987-ben Reagan elnök és Jacques Chirac miniszterelnök megállapodást írt alá a felfedezéssel kapcsolatos jogdíjak megosztásáról.

Dr. Gallo „csalódottságát” fejezte ki, majd gratulált a franciáknak, megemlítve, örül, hogy dr. Montagnier szerint ő is megérdemelte volna a díjat.

Évekbe került, míg a tudományos világ elismerte a humán papillomavírus és a méhnyakrák közötti összefüggést. Amikor dr. zur Hausen az 1970-es években először beszélt ilyen kapcsolatról, még az volt az általános vélekedés, hogy a HPV fertőzés csupán szemölcsöket okoz, a méhnyakrákot pedig a 2. típusú herpeszvírushoz kötötték. Dr. zur Hausen azonban a molekuláris biológia legújabb laboratóriumi módszereivel sem találta meg a méhnyakrákos sejtekben a 2. típusú herpesz DNS-ét.

1983-ban fedezte fel az első HPV-t, a 16-os típusut, majd tovább folytatva kutatásait kimutatta, hogy a méhnyakrák kialakulásához többféle HPV is hozzájárul. Kiderült, hogy a 16-os és a 18-as típusok a méhnyakrák-biopsziák 70 százalékában előfordulnak.

Ma már több mint százfajta humán papillomavírust ismer a tudomány, ezek közül 40 a nemi szerveket támadja meg, 15 pedig a méhnyakrák igen magas kockázatával jár. A szervezet immunrendszere az estek többségében elpusztítja a HPV-t, még mielőtt gondot okozna. Veszélyesnek a krónikus fertőzést tartják.

A HPV az összes rákok több mint 5 százalékáért felelős. Dr. zur Hausen kutatásai lehetővé tették az oltóanyag kifejlesztését, a vita csak azon folyik, melyik az ideális életkor az oltáshoz.

Az FDA a 9-26 éves nők számára törzskönyvezte Gardasil néven a HPV elleni védőoltást.

The New York Times