Ezekről azonban kiderült, hogy nem a tények, hanem a hiedelmek világába tartoznak: egészséges embereknél a megnövelt sófogyasztás önmagában nem rontja az életkilátásokat.

A só "rehabilitálásához" vezető vizsgálatot a New York-i Albert Einstein College of Medicine kutatói készítették. Az elemzés kifejezetten arra vonatkozott, hogyan hat a só a szív- és érrendszeri megbetegedésekre. A vizsgálat meghökkentő eredménnyel zárult: nem a sófogyasztás, hanem inkább annak hiánya jelent egészségügyi kockázatot. Az eddigi feltételezésekkel ellentétes következtetésre egy széles körű országos felmérés szolgáltatott alapot. Az USA-ban csaknem kilencezer, harminc évnél idősebb "átlagember" adatait elemezték, olyanokét, akik nem korlátozták a saját sóbevitelüket. A garantált szív- és érrendszeri kockázatforrásokat (magas vérnyomás, dohányzás, cukorbetegség) kiiktatva kiderült, hogy a sófogyasztás önmagában nem kockázati tényező, sőt, a legkevesebb sót fogyasztók nyolcvan százalékkal nagyobb halálozási veszélynek vannak kitéve, mint azok, akiknek az étrendje a legtöbb sót tartalmazza.

Mostanában egymás után dőlnek meg az egyes élelmiszerek, illetve életmódbeli jellemzők "egészségtelenségével" kapcsolatos hiedelmek, ami leginkább az egészségügy komputerizálódásának, az adatok könnyű kiértékelhetőségének a következménye. A fejlett országokban a kilencvenes években kezdték meg a személyes egészségügyi adatok tömeges számítógépre vitelét, így egyre több helyen állnak rendelkezésre megfelelő időtávú, az összehasonlítást lehetővé tevő elektronikus adatbázisok. Az elemzőprogramok pedig sorra szolgáltatják az eddigi (tév)tanokat cáfoló bizonyítékokat. Az International Journal of Cancer legfrissebb száma egy több évtizeden átívelő elemzés alapján arról tájékoztatja az olvasókat, hogy a tea- és kávéivásnak nincs köze a mellrákhoz.

Tovább >>